.Vannak akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének.És attól, hogy a világ mégsem annyira... szar. Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is - hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják....

..De én soha! :)

Húsvét hétfő:

Ha tegnap negatív nap volt....akkor ma pozítív nap van:))

át tologattam néhány polcot"megtaláltam" a porszívót, és rögtön szép lett minden.....

legalábbis egy időre.... 

Alattomos dolog,mikor beférkőzik és elkezd odaben dolgozni mint valami trojai vírus a gépben.....ugyanolyan mint a várakozás, megakadt fogaskerékként kattogja, hogy "hülye!"

Gonosz manó üllt a válamra és azt suttogta a fülembe, hogy hiábavaló minden törekvésem........de elhessegettem...........mert tavasz van.....és minden nap ajándék , amikor a hülye zöld emberke bebiluxol a monitor alján : "Jó estét kiscsillag ! :).......

Az idei évem arra kéne szánnom, hogy az elmúlt években lepusztított agykapacitásomat kicsit helyre rántsam.......küzdök pl a nyelvtanulással...de olyan mint Déva vára...a tudás melyet előző este magaménak hittem , reggelre kártyavárként omlik össze....én meg kezdem előről újra meg újra.

Aztán ott vannak a klsaszikusok...és már nem emlékszem mindenre amit elolvastam egyszer.....hát még arra amit el kellett volna!:).....

Majd ha B.J-ként kezdem a bloggolást így fog kinézni:

- nemmondommeghánykiló

- kávé : 8

- cigi : hmmmmm :)(:

-alkoholegység : 2

-háború és béke : 50 o.

Mindenesetre megtaláltam Tatjana levelét (még mindíg szép:) .....asszem el fogom olvsani az Anyegint megint.

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...

• Alkohol egység……..

  Cigaretta……..

  Egy hétreső kettyintés mennyiség………
  

Az idei év újrakezdésről és a várakozásról is szólt.

…Hiszen mindannyian várunk valamire , egy kis megbecsülésre, , egy picivel több tiszteletre , jobb pozícióra , egy csöppnyi nyugalomra , az igazira , és persze ..Egy Tökéletes napra!:)

"..Várni...ez a legútálatosabb foglalkozás. Az agy kiürül,mint rajzáskor a méhkas, érzékeinek szórakoztató játéka megszűnik, csak a létezés marad, a kínos, buta, gépies létezés. ezt nem én írtam sajnos, de hát vannak dolgok amiket mások már jobban megfogalmaztak ....hmm...

Az újrakezdésről pedíg azért , mert az idei évet avval kezdtem , hogy a magam körül felépített "tökéletes" kis világot sikerült fenekestől felforgatnom.....( de nagyonnagyon )........és most újból össze kell raknom. csak most úgy, hogy ne maradjanak ki azok a fontos dolgok amikről a múltkor szép lassan megfeledkeztem.

( mindazok amket még nem tettem meg :)

Mindig mindenkinek én papoltam a türelemről és a szemlélődő magatartás hasznosságáról....de nem tehetek róla.....hisztiztem, csapkodtam, bőgögetem és kerestem a célt amiért érdemes összeszednem.magam.

Hiába próbáltam szemlélődni , tőlem függetlenül kattogott valami odabennt és nem akart leállni......újra és újra pörgettte elöttem a filmet , végigjátszva a lehetőségeket...mint egy inga, aminek az egyik fele " a csakazértis felállok, dögöljön meg mindenki" felirattal van ellátva a másik pedíg csordultig van önsajnálattal ,mert a döntésembe még belebukni sem volt időm .

Hiszek benne ,hogy életünk minden eseménye addig ismétli önmagát, míg kerek egész nem lesz ,mert akkor nyer értelmet minden cselekedetünk.....hiszen semmi sem történik , csak önmagáért . Aztán eszembe jutott Gandhi aki azt mondta, hogy ..a jól elvégzett munka egyedüli jutalma abbanáll ,hogy elvégezhettük....

Bár a fenti bölcselet roppant jól hangzik de sajnos én nem mindíg bírok ebből a szemszögből nézni a saját kis küzdelmeimre. Tehát a kérdés az, hogy van-e értelme héköznapi hősként tennünk a dolgunk úgy, hogy fennáll a lehetősége annak hogy maximum magunkat veregethetjük hátba érte ... hmmm? …most úgy gondolom igen!

• Tehát: Vesztettem – mindent amit eddig lényegesnek hittem,
• Nyertem - lehetőséget, hogy eldönthessem mi az amit igazán fontosnak tarthatok az elkövetkezendőkben.
• Kaptam – jó szót,- forró ölelést ,- tudatot, hogy van, amiért érdemes……
• Adtam - ? remélem egy picit sikerült……..

Nem megy ez nekem….…talán majd később

Így hát az Új évre csak ennyi:

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget.
Csak egy tűzhelyét kívánok.
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert.
De az aztán Ember legyen!”

 Megint megbántottak…nem tudatosan… hiszen a legtöbb dolgot nem irányítjuk…hanem csak úgy megtörténnek…

...és én természetesen bumerángként osztottam tovább másoknak…

Féljünk önmagunktól. Tévhiteink a tolvajok, bűneink a gyilkosok. A nagy veszélyek a bensőnkben vannak. Nem fontos az ami a fejünket vagy az erszényünket fenyegeti. Törődjünk csak azzal, ami a lelkünket fenyegeti.”

Ahogy itt nézelődtem a leggyakoribb körkérdés a megbocsájtásról szól…kíváncsi lennék egyszer, hogy a kérdés mögött milyen történetek bújhatnak meg…ki vár, ki ad bűnbocsánatot és ki az aki nem képes rá ? Mik azok a dolgok amikre nincs bocsánat?

Én úgy gondolom, mindenre van !  Elsősorban magunknak kell tudni megbocsájtani hiszen a boldogságunkat nem tehetjük másoktól függővé!

 „ Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell leásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, a bensődben derül. Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekinteted! Örülj a magadénak! Hogy mit jelent ez? Téged, és éned legszebb részét! Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik..., akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, amit életnek nevezünk...” seneca